Ratkai Tibor: A bogárzói templomkertben

Szeptember havában, egyszer minden évben,

Összesereglenek a templom kertjében.

Hogy miért is jönnek, megfejtendő talány,

Hisz e vidék kihalt, zsugorodó parány.

Ha csak az ész beszél, oly messze a válasz,

Ám a lélek belül, igen erős támasz.

"Nézd csak kisunokám!" szól az idős bácsi,

"Amott az iskola, oda kellett járni.

Kicsit arrébb állt egy gyönyörű szép tanya,

Füleimben zeng még a kabócák dala.

Mikor gyerek voltam, libákat tereltem,

Krumplicukrot kaptam, felettébb szerettem.

Jaj, sokat fecsegtem, indulhatunk haza!"

Kétségbeesetten integet a mama.

"Hozzatok máskor is!" hangzik el az ukáz,

"Eleredt az eső, nosza menjünk, futás!"