Ratkai Tibor: Bogárzó

Molnár István és Diós Rozália ükunokájának a verse

Iskola és templom pusztától ölelve,
Szeretet lángjával, áldással övezve.
Magányosan álló Jézus Krisztus-kereszt,
Ha magához szólít, többé már nem ereszt.

Földed élelmet ád, ha rám tör az éhség,
Bár árát megkéred, közel a segítség.
Hiába rejteget gyom, muhar és dudva,
Hozzád messze tájról visszatérek futva.

Olvasókör, búcsúk, vigasságok, bálok,
Emlékeim révén elevenné váltok.
Habár olybá tűnik, elhaladt az idő,
Senki sem tudhatja, mit hoz majd a jövő.