Szívem melegség járja át
Bagaméri Julianna: Szívem melegség járja át…
Régen volt, hogy bogárzói lakos voltam. Azóta minden megváltozott, de az emlékeim megmaradtak.
Gyermekkorom és fiatalságom ott töltöttem szüleimmel és testvéreimmel együtt. Ott jártunk iskolába, ami még áll, de már eléggé elhagyatott állapotban. Tizenegyen voltunk testvérek, 8 leány és 3 fiú. Volt olyan időszak, hogy egyszerre öten is jártunk iskolába. Vittük uzsonnára az édesanyánk sütötte kiscipót, amiben vagy egy tojás volt, vagy egy kis kolbász. Sajnos már négyen hiányoznak közülünk. Édesapánk, Bagaméri Imre, aki mindig hűséges segítője és 19 évig gondnoka volt a bogárzói templomnak. Mi gondoskodtunk a templom virágairól, a ruhákról és a takarításról. Ha kellett, a templomtetőn is segédkezett, vagy lekaszálta a templom környékét. Néha a kántorkodott is. Tudott harmóniumon játszani, és kicsit latinul is tudott a papnak felelni. Akkor latinul volt a mise.
A családunk Bogárzóban 1949-ben
Most hogy visszagondolok a tanyai életre, volt benne jó is meg rossz is. Mikor esett az eső, majd elvesztünk a sárban. Volt mikor 73 gyerek járt a bogárzói iskolába egy tanterembe.
1945-ben kezdtük az iskolát az ikertestvéremmel, Annával. Akkor a tanító Gémes István volt, de őt még akkor ősszel behívták katonának. Így az akkori katolikus pap tanított bennünket. Mag Béla és a házvezetője, Pósa Magdika, aki nagyon sokat segített neki. Később Dorner Ágnes tanítónő jött Budapestről, aki mindig nagyon kedvesen, de határozottan bánt velünk. Ő kb. hét évig tanított, majd elhelyezték onnan. Utána következett Almási Tivadar, én őnála voltam nyolcadikos. Még most is emlékszem, hogy Tivadar bácsi irányításával siklót és békát preparáltunk.
Mikor annak az ideje volt, vittek bennünket a hajnali misékre, és mi már ott is maradtunk begyújtani a nagy iskolai vaskályhába. A háború után a szülők küldték a tűzrevalót, hogy meg ne fázzunk. A morzsolt csutkából kevéske maradt a tanítónak is.
Nagyon szépek voltak az ünnepek. Emlékszem egy karácsonyra, hogy eljátszottuk a betlehemes játékot. Mi kis angyalok voltunk. Nagyon szép ruhákat és szárnyakat csináltak az anyukák. Varga Jancsi volt a kis Jézuska egy mózeskosárban.
Mikor a fiúk, Lajos meg Antal testvéreim már nagyobbak voltak, ők is ministráltak a templomban. A lányok meg elhozták a ruhákat, és mostunk, vasaltunk. Bizony akkor elég nehézkes volt a dolog fateknőben és szenes vasalóval. De mindig jó és szép lett. Ha jött valami ünnep, Úrnapja, és nem volt otthon virág, kimentünk a határba és szedtünk szarkalábat meg pipacsot, és azzal díszítettünk a templomban. Egy alkalomra megtette.
Úrnapi oltár a bogárzói templomkertben a határban gyűjtött virágokkal
Bogárzóban volt egy vegyesbolt is, ahová a környékbeliek jártak bevásárolni. Akkor még sokan laktunk arra.
Egy olvasókör is működött, sok emlékezetes rendezvényt tartottak benne. Búcsúkor volt nagy kirakodás! Cukorkás meg játékos sátrak.
A kör épülete mögött elég lapos terület volt, vizes esztendőkben télen, mikor befagyott,nagyon jó kis korcsolyapálya lett belőle. Tanítás után odajártunk csúszkálni.
Mivel nagy volt a család, sok jószágot is tartottunk, és azzal sok dolog is volt .De minden vasárnap ráértünk elmenni a misére szüleinkkel négyen-öten. Olyan sokan voltunk a templomban, hogy mi, gyerekek álltunk a padok előtt.
Akkor a hittan beépített tananyag volt az iskolában. Volt belőle vizsga is, én az irgalmas szamaritánusból feleltem. Egyest kaptam, akkor az volt a jó jegy.
1946-ban készült el a bekötőút. Ennek tiszteletére bankettet rendeztek, és diadalkaput készítettek Bogárzóban. Nagy volt a sürgés-forgás, mert ez akkor nagy szenzáció volt.
1948 májusában bérmálkoztunk Anna testvéremmel. Számomra nagyon nagy élmény volt. Édesapám és én fogadtuk a püspök urat köszöntővel és verssel. Mag Béla plébános úr tudomást szerzett róla, hogy szeretek verset mondani. Erre az alkalomra írt nekem egy verset, amit még ma is tudok.
Püspöki köszöntő
Eljött a nagy ünnep, mire vágyva vártunk,
Eljött a Főpásztor, kit annyira vártunk.
Eljöttünk íme sok színes virággal,
Gyermekszívvel mondott sok jó kívánsággal.
Virágaink között a szívünket hoztuk,
Igaz, érző szívvel szent imánkat mondjuk.
Megváltó Jézusunk, a legeslegfőbb Pásztor,
A földi pásztor helyettesít téged,
Szeretve fogadjuk, és szent imával kérjük,
Nagy feladatához te adj segítséget.
Isten hozta püspök úr!
Szívem-lelkem melegség járja át, ha a Bogárzóban töltött gyermekkoromra, s a mi kedves kis templomunkra gondolok.
Bogárzói gyászmise édesapánkért 1984. nov. 4-én /Elöl középütt a szerző/